Sándor Judit, a CEU professzora részvételével alakult csoport nyert az Európai Kutatási Tanács pályázatán

  • narancs.hu
  • 2019. október 11.

Tudomány

Közel 2,4 millió eurós támogatást nyertek el.

A CEU professzora, Sándor Judit részvételével alakult kutatócsoport is nyertese az Európai Kutatási Tanács (European Research Council, ERC) nagy presztízsű szinergia pályázatának, melynek segítségével az elkövetkező hat évben az összeurópai identitás második világháborút követő formálódását vizsgálják majd új megközelítéssel – közölte a Narancs.hu-val az egyetem.

Mint írják, a projekt címe „Az európai Leviatán megszelídítése: Az orvoslás és a közjó második világháborút követő öröksége.” A Sándor Judit, illetve az általa később összeállítandó csapat közel 2,4 millió eurós támogatást nyert el. A teljes projektre a lehető legmagasabb összeget, közel tízmillió eurót ítéltek meg.

Sándor Judit

Sándor Judit

Fotó: Wikipédia

 

A négy fős multidiszciplináris és többnemzetiségű kutatócsoport tagjai Volker Hess (Charité Universitätsmedizin Berlin, Németország), Anelia Kassabova (Bolgár Tudományos Akadémia, Bulgária), Sándor Judit (Közép-európai Egyetem, Magyarország), valamint Ulf Schmidt (University of Kent, Egyesült Királyság) – olvasható a közleményben.

A kutatócsoport történészekkel, bioetikusokkal, jogászokkal, szociológusokkal és antropológusokkal együttműködve térképezi fel azokat az egészséggel, egészségüggyel és orvostudományokkal kapcsolatos kulturális értékeket és társadalmi normákat, valamint az egészségügyi jogot megalapozó etikai alapelveket, amelyeket az évtizedeken át megosztott Európa mindkét felén vallottak.

A második világháborút követő időszak történészei a nyugat- és kelet-európai országok történetét általában egymástól elválasztva kutatták az ideológiai különbségek, a versengő gazdasági modellek és az egymást kizáró politikai struktúrák jegyében. E nyertes kutatási projektet multidiszciplináris megközelítése különbözteti meg a korábbi vállalkozásoktól, illetve az, hogy a közjó fogalmát, intézményeit, jogi kereteit Európa két felén egyszerre, egymással párhuzamosan tanulmányozza – zárul a közlemény.

Sándor Judit rendszeres szerzője lapunknak, ezúton is gratulálunk neki! A Magyar Narancsban megjelent cikkeit itt olvashatja.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.